Érdekességek a palacsintáról

A palacsintakészítés első magyar nyelvű leírása az erdélyi fejedelmi udvar főszakácsának a 16. század végén írt szakácskönyvében olvasható.

Az angolszász országokban palacsintát megünneplő nap született, mely napon palacsintasütő, -evő, -feldobó, -tekerő stb. versenyeket rendeznek. Az ünnep alkalmából világrekordok megdöntésével kísérleteznek palacsintaevő, -eldobó, -elkapó kategóriákban. 1994-ben Rochdale-ben sütötték ki a világ legnagyobb palacsintáját, amely 15 méter átmérőjű, 3 tonna súlyú, és kb. 2 millió kalóriát tartalmazó édesség volt.

A palacsinta folyékony tésztából készített, serpenyőben mindkét oldalán megsütött, tésztája ízesítése szerint édes vagy sós étel. Összetevői aszerint különbözőek, hogy melyik országban készítik. Alapvetően, liszt, tojás, só és/vagy cukor, valamint víz, szódavíz és tej felhasználásával készített folyékony tészta, melyet serpenyőbe vékonyan kiöntve megsütnek. Általában valamilyen töltelék kerül rá, négyrét hajtják, vagy feltekerik, esetleg tortaformát készítenek belőle és ilyenkor szeletelve tálalják. Tölteléke szintén nagyon sokféle lehet a tájegységek ízlésvilága szerint. Európában az egyik legismertebb meleg tészta, de világszerte ismerik és kedvvel fogyasztják önmagában és más ételek körítéseként is. Számos nemzet vallja a maga specialitásának, ami annak köszönhető, hogy eredete egy közös pontba, a Római Birodalomig vezethető vissza.

A hortobágyi húsos palacsintának a nevén kívül nem sok köze van Hortobágyhoz. 
Az 1958-as Brüsszeli világkiállításra dolgozták ki receptjét, formáját, szaftját, ismert szósszal és tejföllel leöntött tálalási módját

Angol palacsinta 

Érdekesség az angol palacsintáról, hogy víz és tej mellett/helyett világos sörrel is szokták kikeverni a tésztát.

Amerikai palacsinta

Ki ne halott volna még a híres amerikai palacsintáról. A Pancake jellegzetes tengeren túli reggeli. Abban tér el a mi palacsintánktól, hogy kisebb és vastagabb palacsintákat sütnek. Tésztáját általában sütőporral és szódabikarbónával teszik könnyebbé, és jóval sűrűbb masszát készítenek.  Leggyakrabban juharsziruppal, csokoládéöntettel, különböző gyümölcsökkel, lekvárral és ezek különböző kombinációjával fogyasztják. De sós változatot is szoktak készíteni, amit baconnal tálalnak.

Ausztrália

A pikelet (magyarul kis csuka) egy kis vastag palacsinta, mely Ausztráliában és Új-Zélandon közkedvelt. Angol változatát skót palacsintának nevezik. A tészta fehér lisztből készül élesztővel, és cukrot, tejet, tojást, vajat tartalmaz. Kedvelt töltelékei a friss eper, a cseresznye, az áfonya, a baracklekvár, a juharszirup, a méz és a csokoládé.

Ausztriapalacsintája a Palatschinken 

Kiejtésében nagyon hasonlít a magyar palacsinta szóhoz. Főleg Ausztriában, és Németország egyes területein ismert édesség.  Nálunk ezt a fajta desszertet csúsztatott palacsintaként ismerik, mivel a palacsintának csak az egyik oldalát sütik meg, így a másik fele krémesebb állagú marad. Majd ezt rétegezik egymás tetejére, és porcukorral ízesítik.

Németországpalacsintája a Pfannkuchen

Nevében egyáltalán nem hasonlít a mi palacsintánkra, azonban ízében és külsejében sokkal inkább. Ugyanúgy, mint mi, ők is mindkét oldalát megsütik, olajban, palacsintasütőben. Lekvárral is fogyasztják, de gyakorta ízesítik gyümölccsel és édes öntettel is. Náluk is ismeretes a sós változat is, melyet szalonnával és felvágottal kínálnak.

Franciaédes és sós palacsinta

Édes palacsinta: Crepes
Jellegzetes francia étel, de hasonlít a mi palacsintánkhoz is. A tésztát búzalisztből készítik, és hajszálvékonyra sütik, minél vékonyabb a tésztája, annál jobb, ha megsült, megtöltve, összehajtják és felgöngyölik, majd forró édes-citromos vagy likőrös vajjal meglocsolva tálalják. De lekvárral és gyümölccsel is fogyasztják. A franciák által készített tésztába is kerül élesztő. A neve a latin crispa szóból származik, amely fodrosat jelent, ezzel utalva a palacsinta fodros szélére.

Sós palacsinta: Galette
A franciák sós palacsinta változata. Külsejében jócskán eltér a megszokott palacsinta formától. Régen a hajdinaleves maradékából készítették. Hagyományosan vastagabb tésztából készítik, a szélét visszahajtják és húsból, sonkából, halból és zöldségekből készített töltelékkel ízesítik, illetve különböző pikáns töltelékekkel is töltik. Ma már vékonyabb tésztából is készítik.

Érdekesség a francia palacsintával kapcsolatban, hogy a lakodalmak előtt a leendő asszonyoknak azzal kell bizonyítaniuk a rátermettségüket, hogy feldobva megtudják e fordítani a palacsintát a serpenyőben.

India

A dahl úgy készül, hogy feles borsót és rizst vízben áztatnak, majd összetörik és csípős paprikát, sót tesznek hozzá. Utána annyi vizet öntenek a „tésztához”, amennyi segíti az elkeveredést. Ezek után joghurtot tesznek bele, elkeverik, majd a hagyományos módon megsütik. Tálalható magában is, de a legjobb fűszeres sült burgonyával és rizzsel.

Olasz

A francia Crepes-hez hasonlít az olasz palacsinta, még nem tisztázott, hogy melyik országban jelent meg először ez a tészta fajta, persze mindkét ország a magáénak tudja az elsőbbséget. A franciával ellentétben azonban az olaszoknál nem göngyölik, csupán négyrét hajtják. Olaszországban inkább a sós változata terjedt el, paradicsommal fogyasztva.

Orosz

Náluk is ismerik a Blinit, amelyet főként előételként fogyasztanak. Külsejét illetően nagyon hasonlít az amerikaiak palacsintájához (a tömzsi külseje miatt), azonban összetételét tekintve nagyon is eltér. Az orosz blini hajdinalisztből, élesztővel  készül, és vajon sütik meg. Kaviárral, füstölt lazaccal és krémsajttal (vagy tejföllel) fogyasztják. Kísérőként vodkát fogyasztanak.

Svájc

Svájcban omlettnek nevezik a palacsintát, nem véletlenül, hiszen átmenetet képez a mi általunk ismert rántotta és a palacsinta között. A svájciak a felvert tojást liszttel besűrítik és tejet adnak hozzá. Általában sós változatban fogyasztják, főként apróra vágott gombával, reszelt sajttal, esetleg petrezselyemmel és fehér borssal is ízesítik. A töltelékkel megtöltve, feltekerve fogyasztják.

Malajzia

A kuih vagy dadar különlegessége, hogy a tésztában pandanlevél-kivonat van, amitől az egész palacsinta gyönyörű zöld színű lesz. Kényelmi szempontból néha zöld ételfestéket is használnak, de az nem helyettesíti az igazi pandant, mivel az nagyon édes illatú. A tészta összetevői: pandankivonat, apróra vágott levelek, liszt, kókusztej, só, tojás. Tölteléknek maláj pálmacukorral összedolgozott kókuszreszeléket, pandanlevelet, vizet kevernek össze, és kukoricakeményítővel sűrítik.

Marokkó

A tésztát vastagabbra sütik és édesítik, töltelékként kókuszreszelékkel összekevert kakaót használnak, amelyet reszelt narancshéjjal és kristálycukorral kevernek el, és vaníliamártással tálalják. Marokkóban a palacsinta neve ataif, sós és édes változata is ismert. A sós változatnál a töltelék rendszerint spenótos, darált húsos vagy gombás töltet. Az édes változatban az ataif szirupba, vagy olvasztott mézbe van mártva, és a tölteléke lehet nyers vagy párolt gyümölcs, a tetején tejszínhabbal és pirított mogyoróval.

Mexikó

Mexikóban számtalan néven ismerik a palacsintát: tortilla, fajita, enchilada, burrito. Ezek mind kukoricalisztből készülnek, és sós palacsintát készítenek belőle. A különböző elnevezések pedig a különböző töltelék típusokra, és elkészítési módokra utalnak. Általában apróra vágott, gazdagon fűszerezett hússal, babpürével töltik meg, és csípős chili szósszal öntik le.

Kína

A kínai palacsinta rizslisztből készül, tej helyett vízzel. A sós változata ismert, amelyet zöldségekkel és hússal töltenek meg. Vékony szinte átlátszó palacsintákat készítenek. Sokszor a pekingi kacsával töltik meg a palacsintát, uborkacsíkokkal, felcsíkozott újhagymával és édeskés szilvaszósszal megspékelve.

 

Forrás: wikipedia